Lélekmozaikok

Szabad elesni, szabad hibázni és szabad a másikat felsegíteni

Annyira félünk a hibázástól, hogy a legtöbben megmerevedve állnak egy helyben, az állandóság illúziójába kapaszkodva, félnek elengedni a korlátaikat. Mindenáron a jó, a tökéletes, a helyes választásokra törekszünk, nem engedjük meg magunknak annak a lehetőségét, hogy néha zsákutcákban kóboroljunk és megismerjük a saját képességeinket, hogy onnan is képesek vagyunk megtalálni a kiutat. Pedig szabad elesni, szabad hibázni és szabad a másikat felsegíteni…

Mert elesni nem bűn. Nincs olyan, hogy hiba, csak fogadd el. Mert ott dolgod volt, ajándékot, tapasztalást, éberséget, felismerést hozott, sebet gyógyított, szétesni hagyott, összerakott, megerősített – bármit adhatott. És ezt nem tudhatja más, csak Te. Mondjon bárki bármit, tűnjön kívülről bárminek is.

Aki állandóságra törekszik, lemarad. A változás az egyetlen biztos dolog az életben, és a legtöbb, amit tehetünk, hogy felfedezzük magunkban a képességet, az Erőt, a hitet, a Szeretetet, a bátorságot, hogy amikor változásra késztet minket az Élet, akkor képesek legyünk rá. Ugrani. Ha kell, a semmibe, a bizonytalanba, de ha nem mozdulsz, és körülötted elkezd összeomlani a világ, maga alá temet.

A teljességben pedig megvan a helye és ideje mindennek. Megvan a pusztulásnak és az épülésnek. A sírásnak és a nevetésnek. Az adásnak és a befogadásnak. Az életnek és a halálnak.

Szabad elesni, hiszen ha elesel, akkor legalább elindultál. Tettél egy lépést és nem jött össze, vagy nem úgy, ahogy gondoltad. Csináld másképp: máshogyan, mással, máskor, bárhogyan. Amerre hívást érzel, ott van dolgod. Mindig lesznek helyzetek, emberek, akik megpróbálnak elbizonytalanítani, a kérdés csak az, hogy hagyod-e. Hogy felállsz-e. Hogy újra nekilendülsz-e.

Nem úszod meg elesés nélkül. Időt spórolsz magadnak, ha ezt látod. De egyre könnyebb lesz a felállás. És rájössz, valami különös mély tapasztalásod lesz a világ tökéletlenségéről és egyben tökéletességéről. Hogy illúzió volt az, hogy a világ tökéletes, mert valójában esendő, és esendő benne minden ember. Te is. Én is. Mások is. És ez pont így a tökéletes.

Alázat. Emberség. Kegyelem. Választás. A Teljesség darabkái, amelyek felismerésére és megismerésére ilyen trükkös módon tanít az Élet. Az elesés rólad szól. Hogy más erre hogyan reagál, az pedig róla. Mert szabad az elesett emberbe belerúgni, és szabad őt felsegíteni. Hiszen nem tudhatod, hogy Te mikor kerülsz legközelebb a földre, és akkor Neked is jól fog esni két segítő kéz, ami felemel.

Merj lépni. Merj megállni. Merj kérdezni. Merj válaszokat kutatni. Merj változni. Merj változtatni. Merj másképp csinálni. Merj Önmagadnak lenni. Merj örülni. Merj félni. Merj nevetni. Merj sírni. Merj elesni. Merj felállni. Merj boldognak lenni. Merj élni!

Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok

Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu

A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés

Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés

Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!